Megjelent egy közlemény, az Őrző Magyar Gárda oldalán.

Újjáalakulásról, megújulásról.  Ez idáig éppen egy sajtóhír is lehet. Annak minden egyéb velejárójával, legyinthet is rá az olvasó....  Csakhogy ez nem ilyen egyszerű.  Mert itt nem csak a "promóciós szövegről" van szó.  A közelmúlt sajnálatos és egyben ellentmondásos hírei, eseményei megosztják a közvéleményt. Már akiket meg lehet... (azoknak éppen sapkát-hajigálva örül a Nagy Hárombetűs,  a Sok Hárombetűs...  Mert azokkal el lehet könnyebben bírni bármikor...) Van akiket viszont NEM.

                                                                                                 A Tűz, a Láng lobog tovább....

soha ki nem aludva, örök mementóként jelezve: vigyázz, Berkovitz Salamon... Nem olyan egyszerű lesz azért az neked...

A Szabadság-téri emlékezetes (kis cinizmusnak általam chippendale-öltöztető shownak nevezett)  "leveszem-felveszem egyenruhásdi cirkusz egyértelmű, hogy a Zavrivecz-Balóné   duó imázsát hívatott erősíteni. Erről már régebben írtam pár gondolatot. Az Országos Könyvkötő ujjáalakult csapata majd valszeg  erősíti továbbra is a jobbik létre szenderülés helyett parlamenti bemasírozásra készülő párt törekvéseit.  A vezetők jól átgondolt, négy évi extra-fizetéssel járó, és "népiesch"-nek aposztrofált , decensen körülmetélt néphülyítését.  Ésatöbbi, ésatöbbi...  Nem ér az egész annyit, hogy mérgemben a sarokba toljam a abillentyűzetet, monitorostul.  Majd a nálam okosabbak ezt jobban kifejtik talán... Arról az eseményről csak annyit:  A Magyar Gárda annak idején a Szent Koronát választotta  esküje középpontjául.  Pontosabban annak Szolgálatát, Védelmét.  És itt az eskü szó is markánsan a lényeget jelentené..

Esküdni az ember akkor szokott, ha hite, tisztessége olyan erős, hogy az abban vállalt szavakat, mondatokat ha beledöglik is, de maradéktalanul betartja.... Ha ahhoz méltó módon, az akkor elhangzottak szellemében él....   Az "első 56"  esküjéből még kimaradt a Szent Korona.  Akkor (a kétségtelenül tiszta belépési szándék, és elhatározások ellenenére) még "Hunyadi őrmester" és egyéb kísérő jelenaségekkel született meg egy csapat, egy ERŐ, amelynek elsődleges feladatai között a SZÓ, a FIGYELMEZTETÉS  is megtestesült...  Hogy: "vigyázzatok, ti "magatokfajták", mi itt vagyunk....!   És ha kell, leszünk is..."  Azután, a vállallt felelősség súlya, kötelezettségei egyértelmű, hogy igényelték a Legfőbb Felettes ÉN, a KORONA   megtestesült  erejét is..  A második avatáskor már Őrá (is)tették le az esküt azok a fiatalok, idősek, fiúk, lányok...  Az "első 56" abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az Eredeti Korona előtt tehesse le utólag az esküt....  Illetve nem mindenki abból a csapatból. 23-an valami ok miatt a mai napig nem tették ezt meg.  Közöttük a jelenlegi főkapitányuk sem.  (Itt már elmarad az idézőjel, hiszen újraöltözött a Magyar Gárda, július 11-én, tehát "jogilag" ez már "másik", nem az egyébként példátlan pofátlansággal és törvénytelenséggel betiltott...)  Maga a kezdeményezés, a szándék ebben az akcióban még tán szimpatikus is lehet, hiszen kapott egy frászt a Hatalom ezzel, ami nagyobbra sikeredett, mint egy átlagos Tomcat-es fricska.  De ezért ott van az az eskü is valahol....  Ami nekem valahogy hiányzik ebben a sztoriban.  Mert egyúttal (szintén eskü, szent akaratnyilvánítás nélkül)  akkor "beöltözött" a mellényt felvéve a MIÉP-es  folkénekes, a jobbikra tolódott lelkipásztor, az egykori antallista hadügyér,  a hatalmas népszerűséget kibulizó közjogász is.  Akiknek a gesztusával megest nem lehetne akkor abaj, ha:  nem az egész cilibuli már arra ment is ki, hogy "majdhaénaparlamentbe belépek jutyutyuuuu"  ihhaj-csuhhaj, persze mint jobbikos képviselő, ésatöbbi ésatöbbi...

A hirtelen, szolidaritásból beöltözött prominensek cselekedetében talán egy valami ami értékelhető.  Hogy ezzel, már amint írtam, adtak egy jó nagy frászt  Drazsé-éknak, Libagordonnak, és társainak.  Megmutatva, hogy mégse abban az ülésteremben lakozik az Úristen...  De csak ebben az egy dologban fut együtt a gondolkodásunk.  Mert a fordított chippendale-show egy valamit szintén igazolt: hogy ha pártérdekek, feljatás és promóció úgy kívánják, elég csak a mellényt felvenni, és annyi...  A jónépek majd tapsolnak, újjonganak még jobban, és könnyesen bepárásodó szemmel már készíti Maris néni  a remegő kezét arra majdani X-nek a behúzására.  Természetesen mire, hová?  Hát a Pártra.   Ami az én számomra aztán olyan tökmindegy, hogy milyen párt. Milyen zászlói vannak...  Mert én, és még nagyon-nagyon sokan akkor is felkopott állal fogok a létért küzdeni, miközben azok  majd oda bejutva ugyanúgy szarnak a fejemre....  Mint eddig is, bármelyik ön- vagy "népjelölt" formáció.

Ami még inkább idegesít az az, hogy a demonstratív beöltözéssel egyben annak az elég jelentős létszámú gárdistának is példát statuáltak azzal, hogy elég csak a ruha (ami jó magyar szokás szerint teszi az embert) és ehhez a "Párthoz való hűség" és slussz...  Az én olvasatomban ez nem volt egyéb, mint egy "emeltebb szintű" szórólapozás.  Csak nem az alauljáró pultjánál zászlók alatt toporogva, hanem Ott Fönn, a színpadon....  A lényeg ugyanaz....

Az ellenpélda, amiről szólni szeretnék, rövidebb lesz. De talán éppen ez fogja a hitelét, a jelentőségét is kiemelni az egésznek:

Tavaly szeptemberben, az akkori főkapitány és igencsak jelentős számú követője úgy döntött, hogy komolyan kéne azért venni azt az esküt...  És abban nincsenek párthűségre, elvtelen mameluk-feladatra kötelező kitételek...  Úgy gondolták ők, hogy a Hit és a Tisztesség szellemében azt az utat járják továbbra is, amin eredetileg elindultak...  A név, amit választottak: Őrzők....   A magyar nyelv egyik gyönyörű velejárója a "beszélő szavak"  gyűjteménye.  Ez a szó is oda illik. Minden tekintetben. Őrizni a Hitet, a Hagyományokat, a Becsületet, ha kell a Vért.... És a többieket, akik ha úgy esik, rászorulnak a védelemre... Én mint átlagpolgár, átlagember, valahogy nagyobb bizalommal fordulnék feléjük, ha bajba kerülök.  Mert talán (ne kerüljön rá sor) nem egy köteg szórólappal ütnek az ellenünk fenekedők fejére....   És ez is a lényeg...

"A dolgok összeérnek majd idővel"  szokta mondogatni egyik ismerősöm, akinek még adok is a szavára.  Itt is az látszik beigazolódni.  Az a 11-i  átöltözős kampányrendezvény  legalább itt is végérvényes rendet teremtett.  Az Őrző Magar Gárda Mozgalom immár külön, önállóan, de ugyanolyan eltőkéltséggel teszi a dolgát tovább... És adja az Isten, hogy a Szebb Jövőért...  Ahogy köszönni szoktunk.  (Ez is "beszélő szó" ám....)

És akkor hogy jön ide az erdő?  Meg a vadon?  Hát úgy, hogy hasonlatosan a Holdvilág-árokhoz, a Természet bizonyos helyei valahol szakrális jelentőséggel is bírnak.  Kivetik magukból a hamist, a gonoszt vagy a csalót....  Nem akarom nagyon elgaloppírozni magam, de a Vadon itt , a héten valamelyik nap, másképp döntött...   Páran a  budapestiek közül, összejöttek ismét kis beszélgetésre, a tűz körül. És már éjszakába hajlott az idő, a Vadon mégsem akarta őket elengedni. Az a Tűz se akaródzott kialudni..  És ha be is lett takarva a kötelező biztonsági előírások okán,  ott izzik most is a föld mélyében...

Oskar