....TALÁN A LEG-FÉRGESEBB....

Előzetesként:
Gyermek- illetve diákkorom egyik emlékezetes eleme, szereplője volt a "szűzkurva" néven elnevezett kortársunk.  Voltak olyan lányok, akik ki tudja miért, talán a pillanatnyi izgalomért, a helyzet kissé illegális élményéért ki- kiszúrtak maguknak valakit, és a legvadabb smárolásokba, tapperolásokba mentek bele, illetve hajszolták bele a szerencsétlen "célszemélyt."  Az ún végkifejletig viszont soha nem voltak sem hajlandók, sem képesek elmenni. Nem egy kortársamat kergették szó szerint ezzel a sík-őrületbe....

 Tettük okáról, szándékaikról (főleg, ha a mai fiatlok között is akadna ilyen ) Csides Kata, a CoolTV népszerű, korosodó  konyhalány-kinézetű szexuálpszichológusa valószínűleg hosszan tudna fejtegetéseket  felvezetni.

Ez a mostani értekezés egy valós és létező személy elmondásával, élményeinek írásba foglalásával fog kezdődni. Felkérem azokat, akik majd olvasva a történéseket, hogy elégedettségükben azért ne nyúljanak magukhoz kapásból: NEM a klasszikus "barátommal történt" felvezetésű önéletrajzi szösszenetről van szó..  A történet elmesélője, egyben alanya nem kitalált személy, mint írtam, de a tisztesség és a személyiségi jogok megkövetelik, hogy ne ártsak neki.  A lényeg nem is az, hogy kivel és hogyan...hanem inkább maga az eseménysor.  Amihez kapcsolódik más, igenis aktuális gondolatsorom...

(Felhívom a figyelmét minden olyan jóérzésű és keresztényi értékeket MÉG tisztelő olvasónak: ha gondolja, idejében hagyja abba... Nem sok "spanyol udvar"-béli illemtani elem,ami talán még elfogadható, lesz  a következendőkben...)

Tehát, a történet, némi stilisztikai fésülés, "összegyógyítás" után:

Emberünk, egy alkalommal egy rendezvényre volt hivatalos, és első alkalommal ott találkozott Judittal*... Mint a klasszikus mesékben vagy irodalmi alkotásokban, azonnal "meglegyintette valami" a lelkét..  Szeme vissza-visszatért a másik tekintetét keresve, majd amikor az este végéhez ért, keserű szájízzel nyugtázta azt is, hogy egy, nála "ügyesebb"  piaci légy beleköpött a levesébe, és elvitte magával a nőt....
Napirendre tért felette, ez van, kikapós a menyecske, oszt' annyi...  Nem is tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak, "pitsa úgyis van ezer, ennyi mára..."  gondolta.   Néha-néha még visszatért ugyan az emlékeibe a nő, de csak mint egyre halványuló foszlány.

(Hősünk amúgy sem volt már mai gyerek,valamikor talán egy osztályba is járhattunk volna... A mi korosztályunk már úgy van ezzel, mint Ady annak idején, amikor megírta: "ugrani?..soha már....")

Aztán, emberünk egy szép napon kapott egy levelet. Judit írta, aki gratulált egy munkájához, amit valahol meglátott. És... kis esély-féleséget adva, felvetette egy hétvégi rendezvény ötletét is, amin együtt vehetnének részt...  Más dologban is megegyeztek, amikor találkoztak,  hősünk kozmetikai iparban dolgozik, és vállal esetenként otthoni munkát, a szépségért, annak megőrzéséért akár sokat megadó hölgyeknek.. Lényeg a lényeg, hogy ne szaporítsam a szót: emberünk hatalmas  reményekkel és bizakodással indult aztán arra a hét végi rendezvényre.  Ott hamar kiderült: Judit kezdte felvezetni, hogy egyre inkább úgy látja: jól érzi magát a társaságában, és ezért kereste ezt az alkalmat is.. A kölcsönös szimpátia tisztázása után az este igen szép élményekkel ért véget...
Egy vénülő szeladonnak már általában mindegy, úgy van ezzel mint "a katona és a pap: ahol kap..." stb.  Úgyhogy igencsak rendesen felkavarodott a pájslija, a hirtelen jött, átlagosnál "robbanóbb"  érzelmi sokk  következtében...

Hamarosan eljött a szépészeti ügyben való összeröffenésük.  A munka után nem a pihenés jött, hanem némi nyomulás...  Judit is adta a lapot ehhez: igaz,  hamarosan érdekes fordulatot vett a dolog: először még  komolyabb csókról sem lehetett szó, mert kiderült egy érdekes körülmény közben. A lány együtt él valakivel, "akivel ugyan már régóta szakítani akar", de egyelőre "nem akarja megcsalni...."  Ez már önmagában kettősség hirtelen, mert akkor mi a bánatot akar Gézánktól?*  A találkozó érdekes és felzaklatott hangulatban ért véget, mert ugyan komolyabb smárolás is történt végül, de hogy aztán ebben mi a "meg nem csalás" ?  (Na Csides Kata, fel kéne gyűrni azt az ingujjat: kezdődne a munka..:S)

 

Levelek leveleket követtek, telefonok telefonokat...Judit pár napra  elutazott kikapcsolódni ("meditálni" ahogy ő nevezte) emberünk meg fürdött a kénes-szaros parázsban ez alatt....  Azért voltak hosszas telefonok, végülis amikor a lány visszatért, ő javasolta Gézának, hogy találkozniuk kéne, komoly beszélgetés céljából...  Úgy is lett:  elővezette, hogy "a jelenlegi párjával megegyezett abban, hogy el fog költözni, elege van a jelenlegi kilátástalan életéből..."  És halvány mézesmadzagként emberünk lett volna, lenne a célszemély, akivel majd.... Viharos ölelkezések, "tapogatni mint tót a hajnalt"  elemekkel vegyítve, emberünk már a plafonon volt, 

arról

természetesen nem lehetett szó, mert ugye "nem lehet mégse megcsalni" azt a másikat...  Volt ott minden, mint egy rossz, huszadrangú lányregényben...  Pokolivá fajuló vitázás, kócos hajjal csókból menekülés majd visszazuhanás....  Aztán maradt minden abban, hogy "majd csak lesz valahogy..."

Nem részletezem, mert nem én vagyok az Emmanuelle  írója. Találkozások, szinte neponta "lopott" percek, órák követték egymást. Hol megfeszült az a madzag, hol megeresztette kicsit Juditunk, egyre jobban, egyre közelebb és közelebb juttatva a hiú reményhez főszereplőnket...  Ilyenkor a tekintetéből, egyre kutatóbb és akaratosan "támadóbb"  símogatásaiból, tapintásiból egyértelműen az sütött, ami az ajkat félig beharapó, szaporán lihegő nők magatartásából csak

egyet jelenthet....Végkifejlet persze: az "ablakban"...

Aztán a következő hét végére meg is egyeztek, méghozzá Judit javasolta éppen azt, hogy majd "elszökik hazulról"

valami ürüggyel és alibivel, és akár az éjszakát is együtt tölthetik...  Még egy csomag "biztonsági eszköz"  is beszerzésre került (éppen ő!!!) arra a nemes célra....  Sőt!  Hét közben még a lány kiadó lakások címét is átküldte emberünknek, bizonyítandó: hogy ő komolyan gondolja, és végre el is határozta magát egy komolyabb lépésre...   Aztán: jött annak a hét végének az előestéje...  Először még Juditunk át is öltözött a férfi lakásán...  Ölébe ült, elindult egy komplett előjáték...   Majd hirtelen felpattanva közölte azzal a barommal (mert tényleg az, ha idáig nem kristályosodott volna ki valakiben) hogy szó sem lehet a másnapról... Sőt, további kapcsolatról sem, mert mégiscsak "felelősséggel tartozik" a másik iránt, aki otthon ül, és semmiről sincs fogalma .... 

Ő pedig már mégsem fog hazudni amannak, úgy döntött ....  Majd elrohant, mint a tatárok Szent László elől...

Normális ember úgy van ezzel, hogy hát akkor húzzon a francba, úgyis csak  játszik a némber, vagy valami elmebeteg perverzitással így izgatja fel magát mások társaságában, és majd otthon jöhet a Nagy Párnacsata...  Vagy ki tudja....  Gézánkat jól padlóra tette ez az élmény, a jelek szerint nem is nagyon lehet köze a normális jelzőhöz, mert kezdeti frenetikus téboly után a saját sebeivel kezdett foglalkozni, jókat nyalogatva rajtuk....

Aztán az újabb hét elkezdődött: a közepe felé Juditunk csak-csak kikönyökölt magának egy találkozást, természetesen "három lépés távolság tartása" és a "dolgok átbeszélése" okán...  Aztán mint egy eszement, ördögi óriáskerék fordulataként, ismét "nem tudott magán uralkodni":  Megvallotta a férfinek(???de tényleg az?) hogy " mégsem tud nélküle élni, mégiscsak jó vele

",  ésígytovábbésígytovább...  Ismét viharosan kiderült: "nem tudnak egymás nélkül élni"  nehéz volt a búcsú, ami természetesen azért a kellő időben bekövetkezett: nehogy elkéssen otthonról ....

Újabb találka: itt már majdnem minden megtörtént, már lekerült ez-az a ruhatárból, de most meg "természetesen" a természet egyéb akadályai miatt az nem történhetett meg...  Mindegy, majd talán másnap kitalálunk valamit, nyugtatta hősünket, el-elejtve egy-egy kétértelmű utalást....  Másnap találkoztak is..  A szerelmesek szigetén andalogtak szinte egész délután, a tervezett és kecsegtetően elhintett beteljesülés előtt...

 Ami természetesen megint nem történt meg, mert hirtelenül és váratlanul Jutkánk közölte Gézusommal, hogy nem lehet azt elvárni azért mégsem, hogy amaz  gyanútlanul üldögéljen otthon ....  (Jut eszembe, amint elmondta emberünk ebben az időszakban a lány ismét mutogatott neki kinyomtatott lakáshirdetéseket,  a kígyó bekapja a farkát, ecetetrá, ecetetrá....)   És a legújabb verzóként most már közölte azt is:

esze ágában sem volt otthon  konkretizálni a szándékait ... "Volt ugyan szó ilyesmiről néha de csak viccelődve, azt meg ki veszi komolyan..." bökte ki végül..

Mint Géza elmondja: végre erőt vett magán, és a sárkány fel lett eresztve...  "Húzzon a tetves picsába az ilyen..."  morogta nekem most, ahogy a története végéhez ért.

Elnézem megtört, kőkemény barázdákkal szántott arcát.  Szeme mint a halotté: üresen, üvegesen mered a világba... Jól ismerem a srácot egy ideje, ezért ki merem jelenteni: tényleg évtizedeket öregedett a legutóbbi találkozás óta...  A feje élettelenül imbolygott a nyakán... Mint amelyet levágtak ...  Mint Keresztelő Jánosét annak idején.  Nekem elmondta, elmondja most, hiszen bizalom az van...:

Ő tényleg beleőrült, úgy szerette ezt a lányt... Miközben a másik énjével érezte valahol: nem más ez mint egy ördögi, szívtelen, és ki tudja milyen indíttatásból megírt színdarab a másik részéről...  Akit végülis (borítékolom) az sem érdekelne, ha emberünk a szó szoros értelmében beledögölne ebbe az egészbe...  Mert a szerelem, az érzelem az nagy úr, bizony mondom néktek, feleim.....

Hogy a lány tetteit, cselekedeteit mi mozgatja valójában? Látens nimfománia, amit nem mer vagy nem is akar beteljesíteni? Valami eszement, ördögi bosszú az összes férfinek látszó tárgy felé, mert valamikor talán valaki eltépte a bugyikáját?  Vagy esetleg (hiszen nincs jogunk senkit igaztalanul ésatöbbi...)  nála, benn is valami szikrája az érzelemnek? Vagy a társadalmi helyzet, politikai ellentét, stb. miatt valami Harmadik Kéz által beintett

középső ujj ?   Vagy talán ugyanígy: megvan az érzelem, nem hazudott a töltés , és egyebek.. Csak a biztosat  a langyos pisit

  nem akarja kockáztatni a bizonytalanért a mégoly igazi érzelem által igényelt bizonytalannak látszó további út ellenében?

Konkluzió: bárhogy is van, ha ezt úgy éli meg, úgy játszik mások érzéseivel, érzelmeivel, hogy a langyos vizelet melegen tartóját ezzel becsapja, akkor egyben (mint a Nescafé 2in1) két embert is  megaláz, semmibe vesz... Mindkettőt becsapja, hamis reményekben tartva, egyben értéktelen rongynak tekintve azokat...  (Hősünk meg? Egy balfasz. Ezt meg is mondtam neki.)

Bárhogy is van:  Juditunk akkor mennyivel lenne tisztességesebb vagy tisztább, mint a címben szereplő Salome?

Kicsit hosszúra nyúlt ez a történet.  De oka van, hogy ezt ilyen részletesen bemutattam...  Mert másban, más olvasatban a mindennapi életünkben ugyanígy találkozhatunk Salomékkal , vagy hogy durva legyek: politikai szűzkurvákkal ....  Akik ténylegesen  nem jutttatják el a partnert vagy a célszemélyt addig a pontig...  Pedig valahol talán még szeretnék is ők maguk ugyanúgy...De valami miatt, talán azért, mert jobb a langyos pisi (és talán biztosabb is), ott van az a demarkációs vonal.... Ilyen szűzkurvák szép számmal akadnak az elmúlt évek történéseiben is...

 Közel három éve, hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossuth téren... Elegünk volt mindannyiunknak abból, ami akkorra kialakult.  A bizonytalan jövőből, a hazugságokból, amit Fletóék égisze alatt ez a bagázs véghezvitt, művelt....  A kilátástalanságból...   És még majdnem sikerült is végre a változást, a továbbjutás irányának módosítását   kivívni....  Aztán a modern Salomék lassan, mód- szeresen hallhatták a haza hívó szót :  a középosztály langyos de biztos vizeletével töltött fürdőkád szavát...  Hogy ugyan szar az ami van, nem is sok a perspektíva, de az megvan legalább ...  Lehet abban ha éppen néha büdös is, de lubickoltatni a vonulásokban megfáradt lábat...  A hétágú gyertyatartók mellett ördögien kiagyalt kölcsön-kötelékek erősebbek, mint a közben azért itt-ott kapott pofonok legyintése...  "Mi lesz akkor, ha sutba vágunk minden eddigit és élni akarunk?"  Kavargott a fejekben egyfelől...  "És mi lesz akkor ha mégse jön be? Ha elveszi a hatalom bosszúból a langyos húggyal teli lábáztató-edényt?"  És ha itt ot tanakodva, tétovázva is ugyan, de a lábak el-elindultak hazafelé....

  Otthon, a képernyők előtt is lehet forradalmárkodni, az ugye mégis biztosabb, mert ha valaki idegen vagy a Gonosz Máris-Szomszéd lépne be, villámgyorsan át lehet kapcsolni a Retek-Klubra a HírtV-ről...  Gerinc? Ugyan, kinek kell az?  Ott a Cosmodisk, ha nagyon muszály vagy gond lenne.... "Kállámás bizsárgést" az is adhat, nem?  És biztonságot.... Mert ha más nem, az majd jól megtámasztja az ember hátát... Hogy az a pár lelkes szererencsétlen, aki ezer napnál is több óta még mindig megszállottan odajár, élő mementóként? Ugyan, kérem.  Jól fel lettek izgatva, segítettünk nekik jól "bepörögni"  aztán majd csinálják egyedül,  ha nagyon akarják....

 Tisztesség? Becsület? Emberség?  Kit érdekel... Kitartás? (hogyne, majd szálasizunk is a végén, persze...)  És  a Salomék, nyugodt lélekkel térnek álmunkra esténként... 

"Hiszen ott voltunk az elején, nem? most meg:ha nem sietünk haza,  kihül a lábvíz..."

Szóval, valahogy ilyen gondolatokat hozott ki belőlem ismerősöm története....

Én valahogy a Salomékat  nem tudom kedvelni...  

Ha kurva, akkor legyen kurva. De akkor az közli hogy "X összeg a francia, X a kutyás póz ésatöbbi..."  De nem tagadja, hogy kurva

. És nem is ideológizálja....  Akár tetszik, akár nem: én az ilyen kurvát még tisztelem is....Vagy a mai tiniket, akik ebben az eleljasult és farkastörvényektől tűzdelt világban egyszerűsítik az életet:

 "Kőőő  Kóla?" = "Meg hát...."  és ennyi.  b Nincs álmodozó tekintet, szerelem hazudás, vagy fordítsunk megint kicsit:  nincs zászlólobogtatás, zászlóba öltözés és okkal ok nélkül himnuszozás, csabakirályfizás...

 Csak a Himnusz van.  Egyszer. Amikor és ahol kell. Őszintén, a TETTekkel kísérve, ha kell.... És ott, akkor amikor és ahol KELL, ahogy mondám vala....

A Salomék?  Érdekes a hangzása így ennek a szónak. Hát: ők a  shalomék.....  Bármit, bárkivel műveljenek is.

Oskar

*

Judit  és Géza:  természetesen kitalált nevek, nem köthetők egyetlen konkrét valakihez sem.  Csak a literatúra követeli meg.  Mert az olyan....

Szólj hozzá, itten a blogban szabad, ha van véleménye valakinek...